Ezen a héten, október 17-én, a 6. osztállyal a Tappancs Állatvédő Alapítványnál jártunk Dudás József osztályfőnökkel és Muresán Orsolya osztályfőnök-helyettessel.
Még szinte oda sem értünk a célállomásra, a Sia dűlőre, amikor két magányos kutyát is találtak a gyerekek, az egyik még kölyök volt. Azonnal jelezték a ránk várakozó menhelyvezetőnek, aki mozgásba hozta a gépezetet, és el is helyezték a talált kutyusokat a Tanyán.
Ezután a menhelyvezető hölgy elmondta, hogy ilyenkor mi történik a kutyákkal: az esetleges fertőzések elkerülése végett kéthetes karanténba kerülnek ezek az ebek, sőt még a cicák is. Több vizsgálatot is elvégeznek rajtuk, mielőtt összeeresztenék a többi menhelylakóval. Megindító volt látni a rácsos kenneleket, ahol a legapróbb kutyáktól a legnagyobb termetű kutyákig bezárólag élnek a négylábúak.
Mindennap 1-1 órára engedik ki őket a kennelek előtti szabad területre, amiből a Tanyán több is van, látogatásunkkor is épp kint tartózkodtak a kutyák. Ottlétünkkor az elsődleges szabály az volt, hogy senkinek, így a tanulóknak sem volt szabad a kerítés rácsán benyúlni vagy a rácsot megfogni a balesetveszély miatt, hiszen nem tudjuk, hogy melyik kutya hogyan reagálna a számára ismeretlen kéz érintésére. Így hiába néztek ránk szívhez szólóan a kutyusok, legnagyobb sajnálatunkra nem simogathattuk meg egyikőjüket sem. A látogatásunk végén még a kutya chip olvasó működésével is megismerkedhettünk.
A menhelyvezető végül elmondta, hogy a menhely működéséhez és fenntartásához kizárólag lakossági támogatásokat fogadnak el, összefogás nélkül nem létezhetnének. Évek óta úgyszólván csak a menhelyi állatokra költenek, magukra úgyszólván semmit. A közel 150 kutya és 50 cica állandó gondozói alig tízen vannak, 16 fő pedig önkéntes munkájával segíti az Alapítványt. Minden szombaton kutyát lehet sétáltatni náluk, ezt a programot elősorban felnőtteknek ajánlják, 16 év alsó korhatár. Érdemes kipróbálni! 🙂
